Római Katolikus Templom harangjátéka A római katolikus templom és a Kálvária-temető története  A római katolikus templom a régi Alsóábrány területén a 3. számú főút mellett fekszik. A szerencsétlen kimenetelű mezőkeresztesi csata során, 1596. októberében a község Árpádkori temploma, mely a mai templomtól dél-keletre, egy völgyhajlatban feküdt, teljesen megsemmisült. A török hódoltság idején sem lehetőség, sem anyagi fedezet nem volt az újjáépítésre. Erről az ősi templomról mindössze annyit tudunk, hogy Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. A csata idején a szövetséges csapatok egyik fontos stratégiai pontja volt, így a török még az összecsapás kezdetén igyekezett lerombolni a falakat. 1686-ban azonban a török uralom végképp megszűnt hazánkban. Lassan megindult a templomok újjáépítése. Alsóábránynak még mintegy 60 évet kellett várnia új templomára. 1740-ben Komáromy János egri őrkanonok megkezdi a mai templom építését. l750-ben fel is szentelik a Szentlélek tiszteletére. A bejárat felett elhelyezett latin nyelvű felirat az építtetőnek állít emléket. A templom berendezése ekkor még igen szegényes. Körülbelül tíz évvel később készül el a két padsor és a szószék. Stílusuk - hasonlóan a később készülő oltárokéhoz - barokk. Mivel a templom mellett már akkor is jelentős útvonal húzódott, a Hatvan-Miskolc közötti úgynevezett postaút, 1811-ben Szász János plébános a templom előtti téren felállíttatja Nepomuki Szent Jánosnak, az utak és hidak védőszentjének szobrát. A mai főoltárt és az egyik mellékoltárt 1869-ben kapja a templom. Mindkettő oltárképét Sajóssy Alajos egri festőművész készíti. A főoltár a szentlélek eljövetelét a mellékoltár Szent Annát ábrázolja a gyermek Máriával. A harmadik oltár 1871-ben készült el. Oltárképét, Szent Józseffel és a gyermek Jézussal szintén Egerben készítik. Alkotója Cséka Károly. 1875 körül gazdagodik a templom egy csodálatos orgonával, mely Angster osztrák mester műhelyében készült. A XX. század elején kapott a templom három harangot. Mindhárom közadakozásból készült, különböző méretben és hangszínnel, Szlezák János aradi harangöntő mester alkotásaként. 1945 – 50 között a községben megindul a villamosítás. Ebben az időben épül ki a templom elektromos hálózata is. 1962-ben itt is elkezdték a 3. számú főút építését. A nyomvonalat közvetlenül a templom mellé tűzték ki, kb. 6 méterre a falaktól. Az úton bonyolódó forgalom, különösen az utóbbi 25-30 évben a templom állagának rohamos romlását okozta. A falak megrepedeztek, a vakolat pereg, a bejárat feletti külső díszítő elemeket a leszakadás veszélye fenyegette. Egy-egy 40 tonnás kamion átdübörgése szinte megrengeti a falakat, melyeket természetesen nem ilyen terhelésre és viszonyokra terveztek. A javítgatások ellenére az épület állaga mind külsőleg, mind belsőleg egyre kritikusabb lett. Egyre sürgetőbbé vált a teljes felújítás. Ennek jelentős része 2010-ben a homlokzati elemek renoválásával és cseréjével meg is valósult A Kálvária-temető Mint ismeretes, egészen 1950-ig a mai Bükkábrány két külön álló községből, Alsó- és Felsőábrányból állt. A ma Kálvária-temető néven ismert temetkezési hely a valamikori Alsóábrány temetője volt már a középkorban is. Története azonban sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. A Kr.e. mintegy 1000 évvel itt élt szkíta nép is kiemelt fontosságot tulajdonított a területnek. Ennek ékes bizonyítéka az a domb, amely ma a temetkezésre szolgál. Ennek a népcsoportnak a szokásaihoz tartozott az ún. halomsíros temetkezés, melynek nyomait számos helyen tartják nyilván országszerte. A főemberek és uralkodók földi maradványait úgy helyezték örök nyugalomra, hogy a földbe süllyesztett, kővel kirakott sírkamra fölé egy hatalmas dombot képeztek ki, ez az ún. kurgán. Az évezredek során természetesen az eredeti domb az erózió és a folyamatos bolygatás miatt veszített méreteiből, de biztosra vehetjük, hogy valahol a mélyén egy évezredekkel ezelőtt elhunyt fontos személyiség alussza örök álmát. Néhány évszázaddal a szkíták után újabb népcsoportok használták lakhelyül a területet. A „hatvani kultúra népe”-ként ismert népcsoport fontos hagyatéka az a nagy mennyiségű, sajnos leginkább csak töredékekben előkerülő cserépedény maradvány, amellyel mindenki találkozhat a temetőben. Ezek legjellemzőbb tulajdonsága a kor meghatározó díszítési formája, a vonaldíszes mintázat. A korai középkorban is komoly jelentőséget tulajdonítottak az itt lakók ennek a helynek. Fekvése kiváló volt arra, hogy egy földvárat építsenek itt, ahonnét hatalmas területet láthattak be az erődítmény védői. E földvár keleti sáncainak maradványa a bányászati tevékenység megkezdése előtt még kitűnően látható volt a Mezőnyárád felé eső oldalon. Alsóábrány első írásos említése 1221-ben történik, ekkor tehát már biztosan létezett a település. Biztosra vehetjük azt is középkori források alapján, hogy az akkori falu lakossága már e helyre temetkezett. Fontosabb változás a XIX. században következik be. Ludányi Antal plébános kezdeményezésére 1853-ban elkészül az a domb, melyet ma Golgotaként ismerünk és a falusiak szekerekkel hordtak össze a környező területekről. Megépítésének egyik apropója az 1597-es Mezőkeresztesi csatában elesettek előtti tisztelgés volt. (Az áldozatok egy jelentős részét ugyanis itt helyezték tömegsírokba.) Még a kialakítás évében felkerült a domb tetejére három kereszt és a harangláb, melynek harangját Szt. Mihály arkangyal tiszteletére szentelik fel. Két évvel később, 1855-ben elkészült a temetőt körülvevő, Krisztus keresztútját végig követő 14 stáció, amely miatt a temető a Kálvária nevet is kapta. A Golgota alatt kialakított, boltíves szerkezetű kápolna, amely ravatalozóként is funkcionál 1892-re készült el teljesen és ekkor is szentelték fel. Az évtizedek során többszöri felújítási munkákra került sor, mára azonban mind a ravatalozó kápolna, mind pedig a stációk ismét meglehetősen leromlott állapotba kerültek. Ehhez nagymértékben hozzájárul a rossz vízelvezetés és a beázás miatti salétromosodás is. Share Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com