„Hideg van belül, kívül meg sötét…”

1947. február 25-én kezdődött. A Független Kisgazdapárt főtitkárát, a szovjet hatóságok,  a Szovjetunióba hurcolták. Ezt követően a rendszerrel szembeni ellenszegülők kiiktatása volt a cél.

Megbélyegzés, vallatás, kínzások, koholt vádak, koncepciós perek, kitelepítések. Munkatáborokba hurcolás, melyek elsősorban fenyítő és büntető intézmények voltak. Teljes fizikai és lelki megnyomorítás, majd a brutális és embertelen körülményeket követően az „Életre ítéltetés”.

Kutatások szerint, az egész világon 100 millióra tehető az áldozatok száma.

Az EMLÉKNAP, a felidézésen túl a figyelmeztetést és az emlékeztetést is szolgálja. A tanulságok megfogalmazása pedig segít a jövőbeni eligazodásban.

A 7. és 8. osztályban ilyen szándékkal tartottam meg azt a két történelem órát, melyen egykori elítéltek visszaemlékezéseiből is felolvastunk részleteket. Virtuális túra segítségével megtekintettük a recski tábor helyszínét, mely a fogvatartottak körülményeiről is tanúskodott. A Terror Háza Múzeum honlapjáról is tájékozódtunk, illetve az itt tett látogatásom benyomásairól is beszámoltam tanítványaimnak.

Az óra végén egy, a recski táborból szabadult elítélt sorai következtek:

„… Szibériából érkeztem vissza öt esztendő múltán a Duna partjára. Az emberi értelmetlenség, ostobaság, gonoszság, gyűlölet, bosszúállás, a mérhetetlen hataloméhség és a határtalan zsarnokság magyar Szibériájából, a „megbízható források szerint soha nem is létezett” recski kényszermunkatáborból.”

                                                                                                                         Tóth Erika