BÜKKÁBRÁNY Fejezetek egy 780 éves település múltjából Földrajzi környezet és éghajlati jellemzők Bükkábrány a történeti Borsod vármegye délkeleti részén terül el, a Bükkalja települése. Miskolctól 33 km-re, Mezőkövesdtől 15 km-re fekszik. A községet átmetszi a 3. sz. főút. Bükkábrány és a környező települések A vidék éghajlata mérsékelten meleg, mérsékleten száraz. Éves középhőmérséklete
Bükkábrány tágabb környezete már a paleolitikumtól kezdve hosszabb-rövidebb időre megtelepedésre csábította az egymást követő korok embereit. A Bükk előterét alkotó síkság éppúgy kitűnő feltételeket biztosított a földműves és pásztorkodó népek számára, mint a hegyek közé ékelődő folyóvölgyek. A vaddal teli erdőségek az őskőkori embereket megtelepedésre csábítottá, akik a neolitikumtól kezdve fáradságos munkával elhódították a vadontól a kenyeret adó szántóföldet.
A falu neve a birtokos Ábrahám személynévből keletkezett. A megkülönböztető szerepű, utóbb hozzácsatolt Bükk-előtag azzal kapcsolatos, hogy a község a Bükkalján fekszik. A község első írásos említésének emlékműve
A török hódoltság Borsod vármegyére 1544 tavaszán, Mehmed budai pasa hadjáratával köszöntött be, aki nyolcezres seregével Hatvan irányából tört a megyére, és Heves megye középső részét, valamint a borsodi Bükkalját végigpusztítva egészen Miskolcig hatolt. A török katonák mintegy 45 faluból közel négyezer magyar foglyot és számtalan állatot hajtottak el. Nyomunkban felégetett és kifosztott falvak – köztük a két Ábrány – maradtak. Az igazhitűek pusztítása a megye legsűrűbb lakosságú övezetét – Bükkalja az Eger völgyétől, Mezőkövesd, Miskolc városokon át Szikszóig – érintette hátrányosan. Az ezüstpénzeket tartalmazó cserépkorsó XVII. századi ezüst tallér a leletből 1697 és 1703 között készült térképmásolat az Alsóábránynál lévő szövetséges katonai táborról A mezőkeresztesi csata színhelyének térképe Részlet a Kálvária-temetőből Jó szántóföldjeink volta, amelyek trágyázás nélkül is adtak egy köböl vetés után 9 keresztet. A learatott gabonát a káptalan tulajdonában lévő malomban vagy a felsőábrányi malmokban őrölték meg. A Sályi-patakon a földesúr a XIX. század első felében egy másik malmot is létesített, amit Német malomnak hívtak, szemben a Határ elnevezésű régebbi malommal. Az alsóábrányi rétek jó füvet adtak, de a legelőkhöz hasonlóan szűkösek voltak, ami az állattenyésztés fejlődését erősen gátolta. (A XVIII. század végén a mezőgazdasági terület 77%-a volt szántóföld, s csak 20% alatt volt a rét és a legelő aránya.) Állataik számára kénytelenek voltak más településektől kaszálót bérelni. Leginkább szarvasmarhát, ökröt és lovat tartottak. A XIX. században a két falu közül Felsőábrány valamivel népesebb volt. 1869-ben 638-an, 1900-ban 699-en, míg Alsóábrányban 392-en, illetve 428-an éltek. A község nevezetes szülötte Géczy István. Felsőábrányban született 1859-ben, ahol édesapja uradalmi intéző volt. Eredetileg festőművésznek készült, de a színészi pálya jobban vonzotta. Később pedig népszínművei tették országosan ismert egyéniséggé. Emlékét a polgármesteri hivatal mellett felállított mellszobra őrzi. Bükkábrány határában 1960-tól folytak földtani kutatások a lignit kitermelést megcélozva, de a széntermelés csak 1985 szeptemberében indult meg. Ugyanebben az évben felállt a Bükkábrányi Bányaüzem, de a bánya végleges felállítása csak 1990-re fejeződött be, aminek köszönhetően a településen több száz új munkahely jött létre. A földtörténeti harmadidőszakban a területet kevésbé sós vizű, sekély beltenger borította, környékén hatalmas láperdőkkel. Az évmilliók során az elpusztult növényzetből a fokozódó nyomás hatására jelentős lignittelepek alakultak ki, melyek a földmozgások következtében csak pár méterre vannak a felszín alatt. Az itt kibányászott lignit a tiszapalkonyai és a visontai erőműben kerül feldolgozásra. Néhány éve, 2007. júliusában, világszenzációt jelentő leletre bukkantak a bánya területén. A 16 mocsárciprus törzsből álló lelet együttes 60 méteres mélységből került elő, megőrizve egykori fás szerkezetét, nem engedve az úgynevezett szénülési folyamatnak.
Részlet a lignitbányáról. Előtérben a több millió éves mocsárciprusok. |